– Mikortól tagja az alapítványi kuratóriumnak?
– Pénzügyi vezetőként 1995. február 1-jén lettem a magyarországi Würth munkatársa, s gyakorlatilag ezzel a kuratóriumnak is a tagja – elődöm, Vass Judit helyére kerülve. Az alapítványról azonban már egy évvel korábban hallottam, mivel mint leendő „würth-ös” kolléga, meghívást kaptam egy alapítványhoz köthető koncertre, melyet a Magyar Rádió Márványtermében tartottak.

– Emlékszik az első kuratóriumi feladataira? – Mivel a számviteli, pénzügyi feladatok ellátása az alapítványnál is feladatom volt, ezzel összefüggő lehetett a kezdeti ténykedésem is a kuratóriumban, az első igazán emlékezetes élményem azonban a nyári gyermektábor szervezésében való részvétel volt. Az addig csak ösztöndíjprogramokkal foglalkozó alapítvány a FICE (Nevelő Otthonok Nemzetközi Szövetsége) Magyarországi Egyesületének közreműködésével 1995-ben 100 gyermek táboroztatását szervezte meg. Az egyesület által delegált gyermekek mellett Budaörsnek is ajánlottunk fel helyeket, de tartottunk fenn a munkatársaink gyerekeinek is. A mai napig meghatódok, ha a táborra és a gyermekek mosolygós arcára gondolok… Egyszer megdupláztuk a tábor létszámát, de rájöttünk arra, hogy a százas létszám az ideális.

Sajnos, tavaly a koronavírus-járvány miatt az évente hagyományos nyári tábor elmaradt, a jótékonykodás azonban nem: javaslatomra maszkadományokkal segítettünk két városi önkormányzatnak.

– Az alapítvány a 30 év során mekkora összeget fordíthatott támogatásra?
– Az alapító Würth Szereléstechnika Kft. finanszírozta évről évre az alapítványt, ennek köszönhetően tudtunk támogatni nemes célokat, a három évtized során közel 160 millió forint értékben. Fontos kiemelnem, hogy az alapítvány a kuratórium és a felügyelőbizottság tagjainak díjazására és egyéb juttatására egy fillért sem fordított, az alapítótól kapott összeg teljes egészében a támogatottakat szolgálta. Pénzügyi vezetőként persze jól tudom, hogy az anyagiak mennyire fontosak, ám úgy vélem, ez esetben a személyek, az úgynevezett háttéremberek is mindenképpen kiemelést érdemelnek. Például Paul Thon, az alapítvány alapítója, aki az ezredfordulóig annak legfőbb mozgatórugója is volt, de megemlíteném kuratóriumi elnökként dr. Kun Pál nevét is, aki mintegy két évtizeden át, élete végéig szívén viselte az alapítvány sorsát. S persze kihagyhatatlan a felsorolásból a jelenlegi kuratóriumi elnök, dr. Horváth Sándor, ugyanakkor szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy én is sokat tettem az alapítvány működéséért. S nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehetek ennek a nemes munkának, melyet szeretnék még nagyon sokáig folytatni.