Horváth Sándor támogatottként 1993-ban került kapcsolatba az idén 30 éves Reinhold és Carmen Würth Alapítvánnyal, melynek támogatójává kuratóriumi elnökként 2014-ben vált.

– Először mikor került kapcsolatba az alapítvánnyal?

– A Bánki Donát Műszaki Főiskola oktatási főigazgatóhelyetteseként 1993-ban hozzám futott be az az ösztöndíjalapítási alapítványi megkeresés, melyet nagyon kedvező ajánlatként értékeltem. Ezzel kezdetét vette egy mai napig tartó nagyszerű kapcsolat – s nem csupán az alapítvánnyal, de annak fenntartójával, a Würth Szereléstechnika Kft.-vel is. Bár a felsőoktatási intézmény ma már az Óbudai Egyetem részeként működik ugyan, mindez nem volt hatással sem az alapítvánnyal, sem az annak alapítójával folytatott együttműködésre. Utóbbi egyébként számos közös kutatás-fejlesztési projektet eredményezett, mindkét fél megelégedésére.

– Hogyan lett támogatottból támogató?

– Dr. Kun Pál (Pali bácsi) elhunytával megüresedett az alapítványi kuratórium elnöki pozíciója, emiatt keresett meg engem Hámori Márk, a Würth Szereléstechnika Kft. akkori ügyvezetője. Nagyon megtisztelőnek éreztem a felkérést, melyre azonban nem mondtam azonnal igent, mivel még voltak egyetemi kötelezettségeim. Sokáig azonban nem vacilláltam, mert maximálisan tudtam azonosulni az alapítvány céljaival, így a családon kívül nevelkedő gyermekek támogatásával, valamint a jó tanuló, ám szociálisan rászoruló egyetemi hallgatók támogatásával. Az pedig különösen szimpatikussá tette számomra az alapítványt, hogy a támogatottakkal szemben nem volt elvárás. Nem volt feltétel a munkaszerződés, de még a cégnél folytatott gyakorlati munka sem. Ez a támogatás valóban önzetlen!

– Elnökként vitt-e magával bármilyen újdonságot a kuratórium, az alapítvány életébe?

– Az alapítvány alapelvei az alapító okiratnak megfelelően a kezdetektől változatlanok. Egyetemi emberként a hallgatói tehetséggondozást szívügyemként tekintve egy-két új elemet alkalmi támogatási formaként azért ajánlottam. Így támogattunk például országos tudományos diákköri tevékenységet, de segítettünk középiskolás csapatoknak is.

– Mit jelent és mit adott Önnek az alapítványi tisztség?

– Nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy milyen sokan tisztelik az alapítványunkat és ismerik el a rászorulók érdekében tett munkánkat. Ennél is jobb érzés adni, s látni azok örömét, akiket támogatunk. Annak pedig én örülök, hogy megismerhettem a kuratóriumot alkotó fantasztikus embereket, akik valamennyien szívvel-lélekkel foglalkoznak a Reinhold és Carmen Würth Alapítvánnyal. Az alapító rendszeres anyagi támogatása mellett erre is szükség volt ahhoz, hogy idén együtt ünnepelhetjük az alapítvány 30. születésnapját.